A Kossuth-díjas magyar író zsidó családban láttott napvilágot, Reif György néven. Gyerekként a budapesti gettóban élte át a háború végét. Felcseperedve a Színművészeti Főiskola dramaturgia szakán Csurka István évfolyamtársa volt, de diplomájának kezdetben nem sok hasznát vette, mivel kazánfűtőként és bányászként tudott csak elhelyezkedni.

Először novellákat kezdett publikálni "Moldova" álnév alatt, de filmírással is foglalkozott. Életművébe több mint 70 könyv tartozik, amelyekről az író így nyilatkozott: "Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen."

1990-től heti rendszerességgel írt a Magyar Hírlapba, mint külső munkatárs. Moldova népszerűségének egyik titka, hogy leggyakrabban azokhoz a témákhoz nyúl könyveiben, amelyek a hétköznapi emberek mindennapi beszélgetéseinek is gyakori témái. Jellemző az íróra a vidéki tematika is, illetve az egyszerű kisemberek szerepeltetése. Talán riportkönyvei értek el a legszélesebb rétegekhez - amelyek a háború utáni magyar szociográfia megalapozásához is nagyban hozzájárultak.

Az író Kádár János nagy tisztelője volt, és a rendszerváltás után is az maradt - ez talán pályafutása legmegosztóbb mozzanata. Több könyvet is szentelt a politikus, illetve a róla elnevezett korszak rehabilitálásának. A Kádár születésének századik évdordulóján készült szobrot is ő leplezte le.